A csokoládékon és bicskákon túl - St. Gallenben jártunk

2017. április 17. - cs_zita

Talán nincs is találóbb utazási célpont a húsvéti időszakra, mint a csokoládéjáról híres Svájc! Szeretnénk azért egy kicsit a szuvenírek mögé nézni és megmutatni, mi minden található még a csokoládékon és bicskákon túl. Egy édeni kisvárosban szálltunk meg, a Boden-tó déli partjától nem messze található St. Gallenben. Ha már arra jártunk, Zürichbe is ellátogattunk, a részleteket lejjebb találjátok! (fotó: http://www.st.gallen-bodensee.ch/en/)

Egyetemistaként minden előzetes tudásom St. Gallenről kimerült a University of St. Gallen nemzetközi szakmai hírében, pedig a város ennél sokkal többet tud felmutatni. Ha végtelenül zöld domboldalakra és kisvárosi pezsgésre vágytok, ki ne hagyjátok.

A város történelme előrébb nyúlik, mint a magyar honfoglalás - a remetelakból kinőtt St. Gallenben járva meglepően régi épületekre és turista szpotokra bukkantunk. Svájcra általában is jellemző, hogy nagyrészt teljes épségükben meg tudták őrizni történelmi emlékeiket, ez alól St. Gallen sem kivétel. Találtunk olyan házat is, ahol a falra évszázadokra visszamenőleg felírták a tulajdonosokat.

A természeti környezet és az emberek életvitele is irigylésre méltó: hatalmas zöld domboldalak, vízesés és tavak, általános jólét. Nincs kapkodás, nincs aggodalom. Az idővel is szerencsénk volt, ragyogó napsütésben pihentünk végig.

Az egyetem miatt sok külföldi diák él St. Gallenben, ráadásul nincsenek nagy távolságok, sétálva minden lényeges pont elérhető. Ezek jó adottságok az éjszakai élethez, a rendkívül magas svájci árak már kevésbé. A jó hír, hogy már néhány nap alatt kitapasztalható, mit hol érdemes beszerezni. A helyi finomságoknak itt sem szabad ellenállni, de erről majd később.

Mi történt velünk 5 nap alatt? Érkeznek a részletek.

1. nap - heverünk a három tónál

Első napunkon egyből nekivágtunk egy emelkedős útnak, ami a városmagtól délkeletre visz meredeken felfelé. Az eredmény nem maradt el, nagyjából fél óra után egy egész St. Gallent megmutató panoráma fogadott minket a három kis tó mellett.

A három tó a Mannenweiher, a Buebenweiher és a Frauenweiher - ezeket érdemes körbesétálni, bár nekünk nem sikerült, mivel egyből leragadtunk a domboldalon a Mannenweihernél, ahol kis csoportokban napoztak az emberek. Sokan grilleztek, volt aki gitárt is hozott magával. Strandolással és piknikezéssel gyorsan elrepül a nap, de nem volt okunk panaszra.

Tipp: vigyetek magatokkal enni-inni a piknikhez, és ha jó idő van, ne felejtsétek el a naptejet sem!

2. nap - a híres könyvtár

St. Gallen egyik top látnivalója a gyönyörű természeti környezet, a másik pedig a híres kolostori könyvtára, ami épségben túlélt egy nagy tüzet 937-ben, ma pedig már az UNESCO világörökségei közé tartozik.

A belépő diákkal 9 CHF, egyébként 12 CHF, csoportos kedvezmények is vannak. A könyvtárban fotózni tilos, így mi sem saját képpel illusztrálunk. A szomorkodókat egy fotófal vígasztalja a bejáratnál, ami előtt szelfizni is lehet.

(fotó: https://www.european-traveler.com/switzerland/visit-the-unesco-listed-st-gallen-monastery-library-switzerland/)

3. nap - járjuk a várost

Harmadik napunkon már alaposabban megnéztük a belvárost, ahol a templomok és régi épületek rendezett és tiszta forgatagában vesztünk el.

Ha csak egyetlen templomot néztek meg, akkor az a barokk katedrális legyen: a hatalmas mennyezeti freskókon és az arannyal futtatott díszeken csak ámultunk.

(fotó: http://blog.parrikar.com/2014/06/13/a-hare-krishna-in-st-gallen/)

A környéken sétálva kávézók, éttermek és kis boltok várnak, beszéljenek a képek.

4. nap - művészet és romantika Zürichben

Nem bírtuk ki, hogy egy napra ne vonatozzunk át a mindössze egy órára lévő Zürichbe. Nem kellett csalódnunk, a kb. 400 000 fős városban rengeteg lehetőség van tartalmasan tölteni a napot. Mi két dolgot emelnénk csak ki a teljesség igénye nélkül, hiszen egy nap nem elég Zürichre.

A Kunsthaus Zürichben 19 CHF áron kaptunk kombinált jegyet, ami az időszakos és az állandó kiállításra is feljogosít. Az időszakos kiállítás a német Ernst Ludwig Kirchner berlini éveit (1911-17) dolgozza fel, ami önmagában is egy jó döntésnek tűnt, viszont az igazi meglepetés az állandó kiállításnál jött.

A múzeum állandó kiállítása a középkortól a 20. századig terjed csupa jól ismert névvel, a művészettörténet tantárgy nagyrészét le lehetne tanítani ezen az egy épületen belül. Monet, Munch, Picasso, Van Gogh, Magritte, Manet, Chagall, Warhol és még folytathatnám. Legalább fél napos elmerülés!

Ezután a tópart felé vettük az irányt, ahol szintén rengeteg a sétálni- és látnivaló környék. A vasútállomáshoz vezető úton az óváros rejtett teraszai, romantikus utcái és már-már Velencét idéző hangulat búcsúztatott minket, nehéz volt otthagyni.

(fotó: https://utsglobalexchange.net/tag/university-of-zurich/)

5. nap - egy kis természet

Utolsó napunkon visszatértünk St. Gallenbe, ahol egy közel háromnegyed órás sétára vettük rá magunkat, meredekebb szakaszokkal. Ezúttal az északi irányba indultunk el, a Peter und Paul Wildparkot néztük meg.

Ez nem olyan, mint egy állatkert, inkább a Margitszigethez tudnám hasonlítani. Vannak elkerített részek, ahol a kerítés mögött megfigyelhetjük a helyi állatvilágot: mormoták, hegyi kecskék, szarvasok, vaddisznó.

Gasztro-sarok és szuvenírek

Végül ebben a posztban sem bírom ki, hogy néhány kép erejéig ne jelenjenek meg a helyi finomságok. A svájciak elég öntudatosak, például a boltokban főleg svájci sör kapható és úgy általában előtérbe helyezik a svájci termékeket. Frappáns megoldásaik vannak a jól ismert szimbólumok (karóra, bicska) megújítására és nem spórolnak a zászlókkal sem a közterületeken.

Néhány enni és hazavinni való tippel búcsúzunk:

Wurst-ok