Ezen a héten sok helyen tavaszi szünet van, és egyetemistaként (ha éppen nem a szakdoga leadás vagy a zh-kra való tanulás foglalkoztat bennünket), keresve sem találunk jobb „spring break” desztinációt, mint a napfényes Florida. Miami pont olyan mint a filmekben: mindenhol pálmafák, luxus és menő kocsik, az emberek habzsolják az életet. Mi is megpróbáltuk felvenni a tempót, a szállásunkat az legmenőbb részen, South Beach-en foglaltuk és bizony a távolságok leküzdésére sem a legolcsóbb autót választottuk. A Facebookon már láthattátok, de most részletesen is leírom, milyen volt a mi 5 napunk a városban, illetve környékén.

A városról röviden

Miami igazi világváros, sok felhőkarcolóval, sok emberrel és elég jó klímával, úgyhogy bármikor jó ötlet ideutazni, a hurrikán szezont leszámítva. A lakosság jelentős része spanyol anyanyelvű. A város rendezett, és sok szép nagy park található itt. Az óceán kellemesen meleg, és szerintem sokkal tisztább, mint a nyugati parton. A belváros engem nem ragadott annyira magával, egyedül a kikötője nyűgözött le: ennyi luxus óceánjáró hajót még nem láttam egy helyen.

A legtöbb időt South Beach-en töltöttem, szóval leginkább erről a részről tudok mesélni: napközben nyugi van, jókat lehet strandolni és vásárolgatni, gyönyörűek az art deco stílusú épületek és fantasztikus az éjszakai élet. Az Ocean Drive-on egymást érik a szórakozóhelyek és az éttermek, csábítóbbnál csábítóbb ajánlatokkal, és zsúfolásig tele vannak a helyek. Egyik hátrány Los Angeles-hez hasonlóan, hogy az éghajlat miatt sok a hajléktalan az utcákon, főleg a turistaközpontokban. A másik kellemetlen dolog a forgalom, jó sokat álltunk dugóban. A nyugati parttal ellentétben a fizetős utak Floridában szinte elkerülhetetlenek, de nem kell megijedni, nem drágák.

1. nap – Irány South Beach!

Szerencsére a gépünk a közelebbi reptéren landolt, a Miami International Airport-on, ahonnan a szállásunk ingyenes transzfert biztosított South Beach-re. Az Ocean Reef Suites-ban laktunk, egy utcára a tengerparttól, 15 perces sétára a központtól. Bárkinek szívesen ajánlom a jó ár-érték aránya miatt, mi négyen vettünk ki egy szobát, ahol volt konyha is, úgyhogy a kaján tudtunk spórolni egy kicsit. Az árban még reggeli is volt, minden nap frissen sütötték nekünk a goffrit.

Az első dolgunk az volt, hogy felkapjuk a szálloda törölközőit, és irány a part. Pechünkre rögtön elkezdett esni az eső, de sebaj, erre a napra úgysem terveztünk semmit. Csak mászkáltunk a parton, megnéztük a naplementét és ittunk egy „fishbowl”-t, vagyis egy óriási koktélt az Ocean Drive-on. Ha valami igazán puccos helyen akarunk iszogatni, elég mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, de mi találtunk egy mexikói éttermet (Down’n’Dirty Tacos), ahol szinte féláron jutottunk hozzá a koktélunkhoz. Ráadásul ha italt rendelünk, csak 99 centbe kerül a taco.

2. nap – Béreltünk egy Mustangot

Második nap reggeli után elbuszoztunk az autókölcsönzőig, és ezzel a pacival tértünk vissza.

Mondanom sem kell, egy élmény volt vezetni, még sosem ültem ilyen jó kocsiban. Végre úgy éreztük, nem lógunk ki a sorból, annyi Mustang cikázott a városban. És ez Miamiban szinte „alsó kategóriás” autónak számított! Mindenesetre jó döntés volt, nagyon adta a feelinget a városnézéshez. Most biztosan azt gondoljátok, hogy a gatyánk is ráment, de amennyiben a sofőr elmúlt 25 éves, és minimum négyen összedobjátok a pénzt, Nektek sem fog többe kerülni 2 napra, mint fejenként 30 dollár, benzinnel és biztosítással együtt.

Átkocsikáztunk a hídon a belváros felé, messziről megnéztük a hírességek házait, vagyis a legdrágább ingatlanokat amiket csak el tudtok képzelni...

Csak úgy vezettünk mindenfele, nem akartunk megállni sehol a Downtown-ban, mert akkor fizetni kellett volna a parkolást, és az mindenhol elég drága volt. Megkerestük a város első felhőkarcolóját, a Freedom Tower-t, ami 1925-ben épült, viccesen pici a mai épületek mellett.

Délután visszatértünk South Beach-re, és strandoltunk.

Este beültünk egy Whopper Bar-ba kajálni. Nem rajongok a gyorséttermekért, de ezt ki akartam próbálni. Ki hitte volna, hogy a Burger King is fel akarja venni a versenyt a fast casual éttermekkel, és a McCafe koncepcióhoz hasonlóan előrukkolt valami újjal. Vagyis csak nekem új, mivel Magyarországon még nem láttam ilyet. Sört lehet kapni a Burger Kingben.

3. nap – Egy napunk Key West-en

Harmadik napunkon egész napos kirándulásra indultunk Key West-re, Florida (és az egész USA) legdélebbi pontjára. Három és fél órás volt az út, a Highway 1-on, ami egyébként Key West-en kezdődik (meg is találtuk a táblát), és egészen Kanadáig tart. A Florida Keys terület rengeteg kis szigetet foglal magába, és legalább ugyanennyi hídon is kell átmenni, hogy elérjük a szigetek végét. A leghíresebb a Seven Mile Bridge, neve is elárulja, hogy egyben a leghosszabb is, kb. 11 km hosszú. A képen két hidat is láttok, a régi viszont már olyan rossz állapotban van, hogy teljesen le van zárva a forgalom elől.

Miután megérkeztünk, leraktuk a kocsit és rögtön a kikötőbe siettünk, hogy felszálljunk a vitorlásunkra, irány a snorkeling túra. Szikrázó napsütés, óceán, korlátlan alkoholfogyasztás, nagyon jól éreztük magunkat. Egy közeli korallzátonyhoz vittek minket. Mondjuk a snorkelinget nem élveztük annyira, mivel sikerült épp kifogni a medúza inváziót.  És a java csak azután jött, miután visszatértünk a partra, elkezdett ömleni az eső. De semmi gond, mi esőben is tudunk sétálni, úgyhogy elmentünk megcsinálni a kötelező képet az USA legdélebbi pontjáról, ahonnan csak 90 mérföld Kuba!

Be kell vallani, Key West még esőben is gyönyörű volt. Imádtam a verandás, deszkából épített klasszikus házakat, a hangulatos sétálóutcákat, mint a Duval Street. Minden étteremben bőséges a seafood kínálat, én a nagy kedvencemet, a chowder-t ettem (sűrű, krémes leves hallal és kagylóval). Ami meglepő volt számomra, az a városban mászkáló rengeteg kakas és tyúk. Olyan szinten nevezetességgé váltak, hogy az ajándékboltokban is megvásárolhatjuk őket hűtőmágnesen.

A Nobel-díjas író, Ernest Hemingway háza is a szigeten található, nagyon népszerű turistalátványosság. Nem mentünk be, csak a különleges cicákat néztük meg a kertben, mivel az író nagy macskarajongó volt.

Egy másik nevezetesség a wooden sign, vagyis az oszlop, ami jelzi a különböző városok távolságát és irányát. Na hát ehhez kapcsolódóan volt egy kis kalandunk. Kinéztük a térképen, hogy hol van, csak azt nem tudtuk, hogy kettő is van! Először felkerestük a híres strandot, a Fort Zachary Taylor State Parkban (egyébként a legszebb, és egyben az egyetlen fizetős strand  Key Westen), de mivel esett az eső, nem szerettünk volna fizetni csak azért, hogy megnézzük. Az egyik helyi bácsi azt tanácsolta, hogy inkább nézzük meg a másikat, mert az ingyenes. Így is tettünk, a strandtól elgyalogoltunk odáig.

De amint megláttuk, rájöttünk, hogy ez teljesen más, mint amit mi kerestünk. Úgyhogy nem volt más választás, egyszer vagyunk itt, vissza kellett gyalogolni a másik oszlophoz (ami jó fél órára volt) és ki kellett fizetni a napi belépőt, aminek az árából egy fikarcnyit sem voltak hajlandóak engedni, pedig fél 6-ra értünk oda, és a strand 6-ig volt nyitva. Szerencsére jutalmunk egy fantasztikus naplemente volt Amerika legdélebbi pontján.

4. nap – Everglades Safari

Az utolsó előtti napon befizettünk egy safari túrára az Everglades-be. Értünk jöttek a szállodába, és nagyon jófej idegenvezetőt kaptunk. Mivel az Everglades Nemzeti Park gyakorlatilag egy mocsár, kicsit féltem a szúnyogoktól a Zika vírus miatt, úgyhogy jól beöltöztem pedig iszonyat meleg volt! Szerencsére amint felszálltunk az airboat-okra (nagy propellerrel hajtott csónakok) már nem volt annyira elviselhetetlen a meleg, csak úgy száguldottunk a krokodilok és aligátorok között.

Fantasztikus élmény volt, sokszor azt hittem fennakad a csónak a füvön, vagyis a „saw grass”-on, ami onnan kapta a nevét, hogy nagyon élesen vág. Rengeteg növény, mangrove-fák és vizimadarak élnek itt, és a már említett aligátorok. Láttunk is párat, az egyik a fészkén ült éppen. Miután véget ért az airboat túra, részt vettünk egy aligátor bemutatón is, amiért én annyira nem rajongtam, mert egyrészt állatkínzásnak tartom, másrészt kígyókat is mutattak. Volt egy aligátor bébi is, ő nagyon cuki volt, bár kicsit sajnáltam, hogy kétóránként negyven látogató fogdossa szegényt. Egy látogató egyszer le is ejtette, mert annyira megijedt, amikor elkezdett a kezében mocorogni. A show után sétálgattunk még egy kicsit, és az étteremben életemben először kipróbáltam a krokodilhúst. Teljesen egyet tudok érteni azokkal, akik azt mondják, hogy az íze a csirke és a hal között van.

Délután újra strandolni mentünk, este pedig találkoztunk néhány barátunkkal és belevetettük magunkat az éjszakába. Az Ocean Drive kivilágított fényei búcsúztatják ezt a szép napot.

5. nap – Shopping nap

Utolsó napunkon sokat gondolkoztunk, mit csináljunk. Egyik opció a Miami Seaquarium volt, de mivel már hasonló élményben volt részünk San Diego-ban, úgy döntöttünk, ezt most kihagyjuk. A másik opció a vásárlás volt, Amerikában ugyanis nagyon jó outletek vannak, Miamiban úgy tudom a Dolphin Mall a legjobb. Viszont South Beachtől nagyon távol esett, úgyhogy végül csak a közelben maradtunk. A Lincoln Road South Beach szívében ugyanúgy tele van boltokkal, és sikerült jó akciókat kifogni. Nem vagyok rá büszke, de egy új bőröndöt is kellett vennem, hogy elférjenek az új cipők!

 Délután elsétáltunk a South Point Parkba, hogy méltó búcsút vegyünk a várostól. Innen belátni mindent, és itt bukkannak ki az óceánjárók is a kikötőből, szinte egymást érik.

A parkban sétálgatva, a pálmafák alatt ülve, csak néztem a helyieket, ahogy kutyát sétáltatnak, fagyiznak és sosem fáznak. Elfogott az érzés, milyen jó lenne itt élni.

Mi ezt az öt napot tényleg a lazítás jegyében töltöttük el, emiatt Miami kulturális jellegű felfedezése sajnos kimaradt. Little Havana, múzeumok és emlékművek, megígérem, egyszer még visszajövök!

Kövessetek minket Facebookon, hiszen hétfőtől péntekig már láthatjátok, merre járunk San Francisco-ban : facebook.com/5napavarosban

Nézzetek rá a Pinterest oldalunkra is, ahol csokorba szedjük mindig, az adott heti képeinket: hu.pinterest.com/5napavrosban/